Tudtad-e hogy, mi a különbség a planetárium és a csillagvizsgáló között?
Sokan keverik a csillagvizsgálót (obszervatórium) a planetáriummal. Pedig a kettő nagyon nem ugyanaz…
A csillagvizsgáló egy olyan épület, melyben legalább egy, vagy több távcső található és a legfőbb feladata pedig csillagászati megfigyelések végzése. A legtöbb csillagvizsgálót nem is lehet látogatni (vagy csak nappal), a kutatómunka zavartalansága és az érzékeny műszerek védelme miatt. A csillagvizsgálók legtöbb esetben kupolás épületek, de vannak olyanok is, ahol nem kupola van, hanem eltolható tető. A csillagvizsgálók távcsöveibe legtöbbször ma már bele se lehet nézni, mert az emberi szemnél sok nagyságrendileg érzékenyebb kamerák vannak a távcsövekre szerelve, amelyeket nem lehet leszedni. A bemutató csillagvizsgálók olyan intézmények ahol viszont az a cél, hogy bárki belenézhessen a távcsövekbe. Itt nem szoktak tudományos kutatásokat végezni, hanem az oktatást és a tudományos ismeretterjesztés zajlik a falak közt. A bemutató csillagvizsgálók mellett sok esetben planetárium is található.
A Planetáriumban ezzel szemben távcső helyett egy nagyon bonyolult vetítőrendszer található, mellyel ki tudják vetíteni bármikor a csillagos égbolt élethű mását. A planetáriumokban nem kutatás, megfigyelés zajlik hanem ismeretterjesztés, elsősorban csillagászati, űrkutatási témákban, de a legtöbb planetáriumban ezeken kívül más természettudományi témákban is tartanak előadásokat (fizika, földrajz, biológia, kémia, stb.). A planetáriumban minden esetben van legalább egy kupola, amelyre mint egy óriási vetítővászonra vetítenek ki mindenféle érdekességet. Ma már sajnos sok „planetáriumban” nincs élethű csillagos eget kivetíteni képes planetáriumi vetítőrendszer, hanem helyette digitális projektorokkal vetítenek teljes kupolás (fulldome) filmeket.
Tudtad-e hogy, planetáriumok már az ókorban is léteztek?
A planetáriumokról ma mindenkinek a kupolás épületek jutnak eszébe, ahol kivetítik a csillagos égboltot, pedig maga a „planetárium” szó olyan eszközt jelöl, amely a bolygók (mozgásának) bemutatására szolgál. A mai planetáriumok ősei valójában két nagy csoportba oszthatóak. Az egyikbe az óraszerű, jelenségeket előrejelezni képes mechanikus eszközök, míg a másikba a statikus, vagy mozgatható éggömbszerű szerkezetek tartoztak.
1902-ben Antiküthéra szigete mellett, szivacshalászok 40 méter mélységben bukkantak egy rejtélyes bronzból készült szerkezetre, egy az i. e. I. században elsüllyedt római hajóroncsban. A mai legmodernebb vizsgálati eszközökkel a kutatók kiderítették, hogy a szerkezet körülbelül 40 db fogaskerékből, differenciálműből áll és több mint 2000 görög írásjelet is sikerült azonosítani a készülék belsejében. Ennek ellenére a pontos származási helye és ideje nem ismert és a funkciója is csak sejthető. Valószínűleg valamiféle csillagászati jelenségeket számító bonyolult, óraszerű készülék lehetett. Ez lehetett talán a világ első óramű szerkezetű planetáriuma.
Az első éggömb szerű megjelenítő eszközök az armilláris szférák voltak. Az armilláris szférák olyan eszközök, melyekben középen található Földet (később Napot) jelképező kicsiny gömböt körbeveszik a gyűrűk, az égbolt főköreinek megfelelően. Hasonlóan a mechanikus társaikhoz az i.e. IV. században jelenhettek meg. Az első fennmaradt leírást a kínai birodalomból („Mennyei gömbök”) találunk, ahol különféle naptári számításokhoz használták őket. A görögöknél Hipparkosz leírásában Eratoszthenészhez (i.e.276-194) köti a feltalálását.
Tudtad-e, hogy a planetáriumi vetítőknek milyen fajtái vannak?
Az OPTOMECHANIKUS VETÍTŐK voltak a mai planetáriumi vetítők első, és sokáig egyeduralkodó generációja. Ezekben a csillagos égboltot és a bolygókat, hagyományos vetítőgépekkel vetítik ki (ezek működési elvükben a diavetítőkhöz hasonlítanak), élethű csillagos eget tudnak kivetíteni, és a bolygók, meg az égbolt mozgásait bonyolult forgó, mozgó mechanikus szerkezetekkel állítják elő, ezekre szerelik a különféle vetítőket. Ilyen vetítőgép található a Kecskeméti Planetáriumban is. A korszerű optomechanikus vetítőrendszerekben, a csillagokat már üvegszálas csillagvetítő vetíti, ami teljesen élethű csillagos égboltot képes vetíteni, akár több millió csillaggal. Ezekben a vetítőket már számítógép vezérlésű mechanika mozgatja amivel akár más bolygókra is el tudunk „utazni”.
Előnyei: Tökéletes, kompromisszum nélküli csillagos égbolt, hosszú élettartam.
Hátrányai: Nagyon drága, helyhez kötött (nem lehet más helyre vinni), nagyon korlátozott mit vetíthetünk vele.
A DIGITÁLIS VETÍTŐK ezek a planetáriumi vetítők második generációja. Ezeknél a rendszereknél videóprojektor (-ok) vetítik a csillagos égboltot és minden mást. Különleges halszem optikával vannak ellátva, melyek akár a teljes kupolát is be tudják vetíteni. A nagyobb planetáriumokban általában több projektort használnak, ahol egy-egy vetítő csak a kupola egy meghatározott részét vetíti be. Ezekkel a rendszerekkel bármit is ki lehet vetíteni a kupolára, filmet, csillagos égboltot, képeket, stb. Az újabb rendszerekkel már 3D-s teljes kupolás (FullDome), vetítést is meg lehet valósítani, ami teljes térhatású élményt biztosít. Viszont e rendszerekkel sérül a planetárium fő funkciója, mivel nem képesek élethű csillagos égbolt kivetítésére. Az égbolt nem fekete, hanem szürke, a csillagok pedig nem pontszerűek (mint a valóságban), hanem kisebb nagyobb foltok.
Előnyei: Olcsóbbak, könnyen mozgathatóak, minden (is) vetíthető velük, 3D vetítést is tudnak
Hátrányai: Nem élethű csillagos égbolt, komoly számítógépek kellenek a vezérléshez, sokkal nehézkesebb, kötöttebb a kezelésük, viszonylag gyorsan elavulnak, a jó minőségű vetítéshez nagy fényerejű és nagyon nagy felbontású projektorok kellenek amelyek drágák.
A HIBRID RENDSZEREK tekinthetőek a mai planetáriumi technika csúcsának. E vetítőrendszerek ötvözik a hagyományos (optomechanikus) és a digitális vetítőgépek előnyeit. A csillagos égboltot és a bolygókat a hagyományos vetítőrendszerrel vetítik, minden mást pedig a digitális vetítőkkel. A gyári rendszereknél e két technika összedolgozik, kiegészítik egymást. Ilyen rendszert szeretnénk a közeljövőben a Kecskeméti Planetáriumban is beszerezni.
Előnyei: Nincs kompromisszum, sem a csillagos égboltban, sem az animációk, filmek vetítésében, minden (is) vetíthető velük, teljes szabadság a vezérlésben.
Hátrányaik: Ez mindkét előző rendszernél drágább, ez sem mobilizálható (mozgatható), komoly képzettség és technikai háttér kell az üzemeltetéshez.
LED kupolák jelenleg még inkább a planetárium jövőjét képviselik. A mai korszerű LED falak megjelenítésével lehetségessé vált a planetáriumi vetítőket lecserélni, egy LED kupolára. Ezeknél a rendszereknél, egy óriási kijelzővé változik a kupola. Ma még e rendszerek kísérleti fázisban vannak inkább, de valószínűleg a nem túl távoli jövőben leválthatják nagyrészt a korábbi rendszereket. Érdekesség, hogy a Budapesti Planetáriumban is egy ilyen rendszert szerettek volna megvalósítani, de eddig nem sikerült. Viszont így Európa első LED planetáriuma 2025-ben Prágában nyílt meg (a pletykák szerint a budapesti terveiből kiindulva).
Előnyei: A hibrid planetáriumhoz hasonló, talán még annál is rugalmasabb, jobb minőségű égbolt. Nincs szükség a kupola közepét elfoglaló vetítőgépre, Sokkal nagyobb fényerő, de ugyanakkor óriási kontraszt, OLED szintű képminőség egy hatalmas felületen.
Hátrányai: Minden más rendszernél drágább még jelenleg, kiforratlan sok hibalehetőséget hordozó új technika, rendkívüli számítási kapacitású hardverek, A megfelelő képminőséghez extrém nagy felbontású felvételek, a kijelzőméret miatt, több hibás képpont (hotpixel) alakulhat ki, amelyek rontják az élményt.
Tudtad-e, hol van a világ legnagyobb planetáriuma?
Szerkesztés alatt…
Tudtad-e, mi az a mobilplanetárium?
Szerkesztés alatt…
Tudtad-e, hol van legőrültebb planetáriuma?
Szerkesztés alatt…
