Rezsbek Nándor írása Kecskemét csillagászati múltjáról és a Kecskeméti Planetárium történetéről
A 2005. esztendőben a Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportja működési területének kiterjesztésével az MCSE hivatalosan is megjelent Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten. Jelen írásunkban ezen aktualitás mentén tekintjük át a Hírös város igen komoly csillagászati ismeretterjesztő és amatőrmozgalmi múltját, valamint a település csillagászati vonatkozású emlékeit-alkotásait. Az anyag összeállításában nyújtott pótolhatatlan segítséget a szerző ezúton is köszöni Papp Sándornak, valamint Borbély Ferencnek és E. Kovács Zoltánnak.
Kecskemét csillagászatának kezdetei az elmúlt századok népi csillagászati megfigyeléseiig nyúlnak vissza. Ennek szép példáját adják a bugaci pásztorok, akik a csillagok járását használták fel az idő mérésére. A hőskor másik irányát az évszázadokon át a tudományok művelésben vezető szerepet játszó egyházi intézmények jelölték ki: Tatai Andrásnak, a Kecskeméti Református Főiskola természet és mértan professzorának 1846-ban, illetve 1848-ban a városban került kiadásra az asztronómiai ismereteket is adó „Kis természettan” című műve. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a tanulóifjúság mellett a „köznép” számára is hasznos ismereteket nyújtson.
A legelső magyarországi műkedvelőket tömörítő szervezet, a Stella Csillagászati Egyesület 1923-tól 1933-ig működött. A csoportosulás Kecskemétről is toborzott tagságot: Hamzané Sándor Mária 1923-ban, Farkasfalvy Kornél 1924-ben, míg Kecskeméti Mihály 1925-ben csatlakozott rendes tagként a Stellához. Ugyanebben az évben három helyi intézmény is rendes taggá vált — a Kecskeméti Katona József Reáliskola, a Kecskeméti Római Katolikus Kegyesrendi Főgimnázium és a Kecskeméti Első Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet. Horváth Jolán tanítóképző intézeti tanár belépésére 1930-ban került sor.
A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályának keretében szervezetileg 1943 végén, működését tekintve 1944 januárja és októbere között életre hívott Műkedvelő Csillagászati Alosztály tagjai, illetve lapjának, a Csillagok Világának előfizetői között is találunk kecskemétieket. Az amatőrcsoportosulás folyóirata 1944. április 10-ei időponttal bezárólag előfizetői és adományozó pártfogói között tudta Halassy Sárát és Törteli Pétert. Hatvani Ede a folyóirat júliusi, míg „Kecskemét thj. város Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága” az októberi lapszámban említett új előfizetők között szerepel.
A mai Magyar Csillagászati Egyesület jogelődjeként 1946 és 1949 között létezett első MCSE-ben is működtek tagok a Hírös városból. Az egyesületbe 1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezett rendes tagként a kiváló képességű közép-, majd főiskolai tanár Szemerey Andor, valamint Végh József. Mivel azonban „kritikus tömeg” nem „képződött”, az ebben az időszakban az ország számos településén megindult helyi csoport szervező munkából a város kimaradt.
Az ős-MCSE 1949-es beolvasztása után a hazai amatőrmozgalom és ismeretterjesztés szervezése ismételten a Természettudományi Társulat (illetve ennek későbbi szervezeti variációi, a TTIT, majd a ma is létező TIT) Csillagászati Szakosztályának kereteiben belül folytatódott. Ebben az időszakban Kecskeméten is a Párt irányításával indult meg az ismeretterjesztés új időszaka, és az egyes részterületekre kiválasztás vagy felkérés alapján kerültek be a munka megindítói — mindez elsősorban az 1949–54 közötti években volt általános, de később is gyakran jellemző volt. A városban 1951 tavaszán alakult 30 fővel csillagász kör, amely a Társulat kecskeméti csoportjának megszervezése után mint annak csillagászati szakosztálya folytatta munkáját. Vezetőként Rácz Gyula — aki pártfunkcionáriusként kapra ezt a feladatot —, a 607-es Iparitanuló Iskola jogelődjének igazgatója, helyetteseként Fekete János, a Kuruc Téri Általános Iskolának első embere működött. 1952-ben már a kecskemétieket országos szinten a miskolciak mellett legszorgalmasabbként említik. A megyei szervezet az akkor Koháry, mai Móricz Zsigmond utcai Véradóállomás helyén lévő házban kapott helyet. Az épület országosan ismert előadói instrukciókkal, keskenyfilmekkel is segítették a helybeli ismeretterjesztőket. Ők a társulati szaktitkári feladatokat, a Bács-Kiskun megyei csillagászati szakosztály titkári pozícióját, illetve az Uránia vezetését ellátó Magyar János postatiszt, Csongor Edéné megyei elnök (mindketten a TTIT levelező csillagászati tanfolyamát végezték el 1956-ban, és tevékenységüket 1964-ig folytatták.), Földes János és Borbély Ferenc tanárok, illetve Bognár Imre köréből kerültek ki, valamint néhány kecskeméti földrajzszakos tanár csatlakozott még a társasághoz. A hallgatóság általában 20–30 fő között ingadozott, és a paptanárjaik vezette Piarista Gimnázium diákjai, továbbá a néphadsereg repülőtérének katonái voltak a legszervezettebb látogatók, mellettük pedig értelmiségiek, középiskolások vettek még részt a programokon. Esetenként egyszerűbb kísérletekkel, illusztrációkkal igyekeztek érthetőbbé tenni az előadásokat. Az 1952-ben beinduló Csillagászati Hét eseményeit augusztusában az elsők között városban is megszervezték. 1953-ban a TTIT keretein belül életre hívott meteor-észlelőhálózatnak a kecskeméti Varga György volt az egyik legeredményesebb tagja. A megyei szakosztály ezekben az években már rendszeresen részt vett falusi csillagászati előadások és távcsöves bemutatók lebonyolításában is. Két fontos írásos ismereterjesztő anyag is köthető Kecskeméthez: 1957-ben a „Bács-Kiskun megyei fűzetek” kiadványsorozat harmadik számában Csongorné és Magyar közösen publikáltak „Az üstökösök”-ről, a negyedik számban pedig Magyar „Az ember és a világmindenség”-ről.
A fővárosi minta nyomán országosan létrejövő hálózat szerves részeként 1951-ben alapították a kecskeméti Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. Az intézmény kivitelezését Rácz Gyula szakosztályvezető segítette. Távcsőként a megszüntetett kalocsai Haynald Obszervatóriumból a helyi pártbizottság és a Társulat segítségével ide (majd később vissza-) került két műszer, egy ollós finommozgatású 150/1600-as Newton-reflektort mint bemutató főműszert, illetve egy 70/1000-es üstököskereső kisrefraktor szolgált. Az eszközöket a Komszomol téri modern stílusban épült akkori SZTK kiváló kilátást biztosító és akkor még jóval kisebb fényszennyezésű lapostetején helyezték el. Eleinte a szabad ég alól használták a távcsöveket, később egy fémlemezből készült házikó szolgált a nagyobbik műszer kupolájául. A bemutatásokra egyszerre két-három fő készült fel: részben a távcsövek kezelése, részben a bemutatás közbeni egyszerű magyarázatok előadása volt a feladat. Ebben a munkában Virányi Imrének, az SZTK akkori igazgatójának támogatása révén — a korábban említett előadókon kívül — Nagy Imre, Oppelt Emil, Schmidt Lajos, az SZTK munkatársai voltak lelkes segítőtársak. A bemutatott objektumok a Hold, a nagybolygók, néhány ismertebb mély-ég objektum, s kettőscsillag közül kerültek ki. 1959-ben a TTIT központja 15 cm-es reflektorokat készítetett a vidéki Urániák számára. A megyei szakosztályok azonban több helyen, így Bács-Kiskun megyében sem tudták megoldani, a műszerek üzembe helyezését: Kecskeméten is három éven át próbálta ezt kiharcolni a Társulat központja. A halódó csillagda végül 1963-ban fejezte be működését. A városban ekkor még ideiglenesen egy másik bemutatóhely is működött: a néphadsereg katonai kórházának úszómedencéje mellett, ahol egy Kulin György által biztosított 106/1560-as Calderoni refraktor szolgált főműszerül. Kezelői jórészt ismét a szakosztály előadói voltak, illetve Vadász Gyula orvos csatlakozott a bemutatók köréhez.
Az 1960-as évek elején a kecskeméti központtal működő megyei csillagászati szakosztály kiemelkedő eredményt ért el előadások szervezésében, a Csillagászati Hét eseményei a korábbi évtizedhez hasonlóan a városban is sikerrel zajlottak, valamint több alkalommal is eredményesen bonyolították le csillagászati levelező tanfolyami vizsgákat — 1964-re azonban Bács-Kiskun megye szakosztályi élete a megyeszékhelyről Bajára helyeződött át, ahol a városi tanács csillagvizsgálója az Uránia feladatkörét is ellátta Ill Márton irányításával.
1963–64-től egy ígéretesen új szervezeti forma, a TIT keretein belül létrejött Csillagászat Baráti Köre (CSBK) formációjában szerveződtek a hazai amatőrcsillagászok — egészen az 1989-es megszűnésig. Az indulás időszakában Borbély Ferenc kémiatanár látta el a helyi csillagászai szakosztály vezetését, illetve Csongor Attila megyei szakosztályi titkárral tagjai voltak a TIT Csillagászati és Űrkutatási Országos Választmányának is. Az 1964 és 1967 közötti időszakban a megyét azonban sajnálatos módon abba a csoportba sorolták, ahol nem igazán lehetett beszélni a CSBK kiépüléséről. Ennek oka az volt, hogy elsősorban az ismeretterjesztés, és nem az amatőrmunka kapott fő szerepet megyei, illetve városi szinten. A Bács-Kiskun megyei szakosztály munkája az előadásos tevékenységben domborodott ki, emellett több helyen tartottak távcsöves bemutatásokat, illetve ifjúsági Csillagászati Napot szerveztek a városban 1968-ban. 1964 és 1967 között az országos választmányban Borbély Ferenc képviselte a megyét, a megyei választmány vezetőségi tagjai pedig Borbélyon és Magyaron kívül Károlyi Sándor és Vadász Gyula voltak.
Kecskemétet az 1970-es évek első felében sem említhetjük az országos mozgalom szempontjából kiemelkedő terepként, bár a háttérben jelentős szakmai munka folyt. A Csillagászati Hét eseményein a neves budapesti előadók melletti helyi ismeretterjesztők közül kiemelkedett Harsányi Ernő filozófus kozmológiát is érintő előadásával — Harsányi napjainkban is oktat a nagykőrösi Károli Gáspár Református Főiskola Tanítóképző Karán. Idővel az előadások a TIT „új” székházában, a Kerényi Imre tervei alapján átépített zsinagógában, mai Tudomány és Technika házában levő nagytermében folytak. A városban több alkalommal is megrendezésre kerültek a TIT előadói konferenciái. A Kecskemét vonzáskörzetében folyó előadásokra többnyire kisebb bemutató távcsövekkel, a vetítőgépet is kezelő Pál Ferenc vezette TIT gépkocsival, vagy a Ramháb Mária Ifjúsági és Gyermekkönyvtár igazgató által biztosított Barkas kisbusszal utaztak az előadók. A Megyei Könyvtárral végig kitűnő kapcsolatot ápoltak a helyi ismeretterjesztők. A korszak távcsőépítő amatőrjei közül Kerepesi József, Kovács Pál, Kovács Sándor és Ujváry László építészmérnök nevét kell megemlíteni. A Társulat országos választmányában 1973-tól Borbély Ferenc és Károlyi Sándor képviselte a megyét.
A város amatőrmozgalmának felfutásáról 1977-től beszélhetünk. Borbély Ferenc javaslatára ettől az évtől kezdődően töltötte be Papp Sándor a TIT csillagászati szakosztályának vezetését — egészen 1992-ig. A megyei rendőr-főkapitányság gazdasági ügyekért felelős munkatársa az Albireo Amatőrcsillagász Klub észlelőjeként, később a Meteor külső bolygó és mély-ég rovatvezetőjeként is dolgozott. Ötvenezer feletti észlelésszámmal egyben ő a legeredményesebb magyar változócsillag észlelő. Az 1970-és évek végétől már három csillagászati szakkör működött a városban. A TIT-es szakkört a város csillagászati életében fontos szerepet játszó Ujvárosy Antalt vezette, észlelőhelyük a Csokonai utca 1. szám alatti ház volt. A csoport tagjai közül Papp Sándor mellett meg kell még említeni az ország egyik legkivalóbb távcsőépítőjét, Berente Bélát, a később fizikusként dolgozó Katanics Sándort, valamint a meteorológusi pályát választő Tóth Zoltánt. A megfigyelésekben a már említett Calderoni távcső mellett többek között a Berente-optikákkal szerelt saját 250/1330-as, 244/1195-ös és 150/750 Newtonok teljesítettek szolgálatot. Az Erdei Ferenc Művelődési Házban Horák Béla vezette a csillagászati szakkört, míg az Úttörőházban Borbély Ferenc fogta össze az érdeklődő amatőrcsillagászokat. Országosan ismert volt a Papp Sándor által a 80-as évek elején életre hívott kecskeméti észlelőtársaság, amely a helyi megfigyelések mellett gyakran ruccant ki sötét egű vidéki észlelőhelyekre is. Tagjai sorában a városban élő, itt dolgozó vagy tanuló amatőröket találunk, illetve gyakran fogadtak az ország minden tájáról érkező vendégészlelőket is. Bagó Balázs, Berente Béla, Fidrich Róbert, Tóth Zoltán, Ujvárosy Antal, valamint Csiba Márton, Mátis András, Mizser Attila, Papp János, Vaskúti György — hogy csak néhány jól ismert nevet említsünk. Komoly csillagászati ismeretterjesztés folyt még a Piarista Gimnáziumban is, ahol ekkoriban még aktívan használták — részben a felsőtagozatosok oktatására — az 1980 táján vásárolt 8 cm-es Zeiss refraktort, illetve egy korábban beszerzett 7 cm-es Calderoni távcsövet. Ebben az időszakban a TIT megyei titkára Major Imre, majd Konfár Sándor, a természettudományi szaktitkár pedig Iglódi Miklós volt.
Az ismeretterjesztés 1983. május 17-én kapott új lendületet Kecskeméten. Ekkor nyitotta meg kapuit az érdeklődő nagyközönség számára az ország harmadik ilyen jellegű intézménye, a Kecskeméti Planetárium. A Lánchid utca 18. szám alatt található, építészeti megoldással az ottani általános iskolához kapcsolt csillagászati centrum főműszere egy NDK-ban gyártott ZKP-1 jelzésű Zeiss berendezés. A létesítmény kialakításának ötlete Erdélyi Ignác pártitkár és Reile Géza tanácselnök egy külföldön látott planetáriumi előadásának hatására született meg. A berendezés megrendelése és leszállítása után végül a MTESZ-hez került, majd közel 18 évig a városháza pincéjében dobozba zárva „raboskodott”. Az eredetileg iskolaplanetárium céljára készített műszer szerelési munkálatait végül a Budapesti Planetárium munkatársai végezték. A vetítőfelület egy 8 méter átmérőjű, matt fehérre festett polisztirol kupola. A források folyamatos hiánya miatt azonban a Planetáriumhoz tartozó, már 1984-re tervezett bemutató csillagvizsgáló máig nem valósulhatott meg.
Az intézmény első vezetője, a Planetárium megvalósításában jelentős szerepet vállaló Ujvárosy Antal, földrajz szakos tanár volt. Ujvárosy 1971-től az Albireo Amatőrcsillagász Klub észlelőjeként, majd lapjának, az Albireónak üstökös-rovatvezetőjeként, az 1970-es évektől a TIT járási titkáraként, 1980-tól a CSBK vezetősége, 1982-től a Társulat országos csillagászati és űrkutatási választmánya, 1983-tól a planetáriumi tanácsa tagjaként is működött — tevékenységét Zerinváry-emlékéremmel honorálták.
1986. június 1. óta az egyik legkarakteresebb hazai ismeretterjesztő, a jelentős amatőrcsillagász múlttal, szakkörvezetői előzményekkel rendelkező E. Kovács Zoltán szakcsillagász tölti be az igazgatói posztot — „planetárium társadalmi munkatársa”-ként (PTM) tehetséges fiatalok újabb és újabb generációit vonva be az ismeretterjesztésbe, valamint jelentősen támogatva a helyi és térségbeli amatőrcsillagászok munkáját. Az igazgató helyettesekéntpedig Oppelt József főiskolai tanár dolgozik Mivel az intézmény iskolaplanetáriumként működik, az óvodától a főiskoláig a tanítás-nevelés célkitűzései alapján a tananyaghoz kapcsolódik, illetve pedagógiai kísérleteivel és a pedagógus továbbképzéseivel a készségek, jártasságok fejlesztését szolgálja. Papp Sándor távozása után E. Kovács Zoltán látta el a TIT szakosztály vezetését. Később a TIT teljes egészében kivonult a helyi és megyei csillagászati ismeretterjesztésből. A korábban társulati kezelésben levő Planetárium azonban szerencsésen „megmenekült”: a lokálpatrióták győztek, és az intézmény a város kezelésébe került.
A településen számos csillagászati vonatkozású köztéri alkotást találunk. Az E. Kovács Zoltán planetárium igazgató által megálmodott, Lakatos Pál Sándor szobrászművész által kivitelezett naprendszermodellt 2002. szeptember 27-én avatták fel: az alkotás központi égitestünk, valamint bolygói méret- és távolságarányos modellje, 3,3 milliárdszoros kicsinyítésben. A „Nap” 41,8 cm-es bronz gömb a városháza mellett, a „Föld” gyöngyszemnyi a városháza előtt, a „Plútó” mákszemnél is kisebb a Planetáriumnál — az alkotás egyediségét az adja, hogy igazi szobrok készültek a szemléltetéshez, a kisebb égitestek méretarányát pedig a Nap-modellhez hasonlíthatjuk. A város napjainkig egyetlen ismert napórája az 1720–25 között barokk stílusban épült, műemlék jellegű, a Jókai u. 1. alatt található piarista rendház udvarának déli falán elhelyezett XIX. századi vertikális árnyékóra volt. Szemtanúk 1982-ig látták, majd az épület tatarozásának esett áldozatul, és eltűnt. 2004. augusztus 24-én a Pairisták terén egy Marton Géza által készített analemmatikus napórát avattak. Az árnyékóra a tér díszburkolatába ágyazott számokból és dátumvonalakból áll — árnyékvetőként pedig maga a felhasználó „funkciónál”. A többgenerációs Hanga órásdinasztia belvárosi, Hornyik János krt. 2. szám alatti boltját díszíti a híres Világóra. Érdekesége, hogy egy holdóra mellett több kisebb időmérő világvárosok helyi zónaidejét mutatja.
Az űrkutatási-űrhajózási tudományos tevékenység, illetve ismeretterjesztés szempontjából a város országos szinten kiemelkedő fontosságú. A Magyar Néphadsereg Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet (ROVKI) az Interkozmosz program keretében az 1970-es évektől foglakozott az űrrepüléssel kapcsolatos orvosbiológiai kutatásokkal, űrélettani és űrorvosi problémák megoldásával. Az intézmény alapvető szerepet játszott a magyar űrhajósok, Farkas Bertalan és Magyari Béla kiválogatásában is — Berényi Éva, Bognár László, Csengery Attila, Galambos Aladár, Gulyás József, Gyökössy József, Hajdú Sándor, Hideg János, Huszár János, Kálóczi József, Kovács Jenő, Mótusz János, Remes Péter és Szekeres László katonaorvosok részvételével. Jelenleg a Magyar Honvédség Kecskeméti Repülőkórház elnevezéssel működő intézményhez köthetően végzi évek óta munkáját a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) kecskeméti területi/helyi csoportja. Első elnökeként Remes Péter orvosezredes, a ROVKI parancsnoka, első titkáraként pedig E. Kovács Zoltán dolgozott. Jelenleg az elnöki posztot Pozsgai Attilának orvosezredes, az intézmény főigazgatója tölti be, a titkári feladatokat Groósz Andor professzor, űrorvostani tanszékvezető látja el.
A 2005. január 29-én a Kecskeméti Planetáriumban lezajlott zászlóbontástól a megye nyugati és középső területén immáron hatodik esztendeje regionálisan tevékenykedő Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportja és a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tömöríti a városban évek, sőt évtizedek óta eredményesen működő ismeretterjesztőket, amatőrcsillagászokat, planetáriumos szakköri, illetve MCSE tagokat.
Rezsabek Nándor
